Mladonyiczky Béla
Mladonyiczky Béla életrajza PDF Nyomtat Email
2008 augusztus 21., csütörtök 21:14

Mladonyiczky Béla (1936-1995) rövid életrajza

Békésszentandráson született 1936. május 20-án. Édesapja, Mladonyiczky Pál bognár volt, a szociáldemokrata Kéthly Anna politikai vonulatának híve, ezért hányatott élete volt neki és családjának is. Számtalan költözés faluról falura, városból városba, kilakoltatás lett a sorsuk. 1944-ben az apját letartóztatták, lágerba hurcolták, majd 1945. január 15-én Buchenwaldban törölték az élők sorából. /Ez a Magyar Vöröskereszt adata./
Édesanyja előbb háztartásbeli, majd özvegysége és két gyermeke miatt alkalmi munkából élt. Mladonyiczky Béla megviselt lélekkel került első időben a gyomai Gyermekotthonba, állami gondozásba. Az általános iskola 3. osztályát már új otthonban végezte, a sárospataki iskolában és kollégiumban. Az itteni gondos és lelkiismeretes tanárok, nevelők fedezték fel művészi adottságait, ezért a középiskolát – oktatói, nevelői kezdeményezésére – a Budapesti Művészeti Gimnáziumban folytathatta. A sok jó pedagógus itt is felkarolta a hátrányos helyzetből odakerült tehetséget. Segítették a műveltségében mutatkozó hiányokat pótolni: meghívták otthonukba, színházi- és hangversenybelépőket ajándékoztak neki, felhívták figyelmét a fővárosi könyvtárakra, kiállító helyekre. A nehéz sorsú fiatalember lassan küzdötte le hátrányait. Erős akarattal, küzdenitudással igyekezett pótolni a hiányokat. 1956 benne is mély nyomokat hagyott. Egyetlen igaz főiskolai barátja mellette kapott lövést és halt meg …
A Képzőművészeti Főiskolán a pedagógia iránti érdeklődése is előtérbe került. Fakultatív formában felvette a szobrászat mellett a tanárképzést is. Domanovszky Endre művésztanár a szobrászdiploma mellékleteként írásban dokumentálta Mladonyiczky Béla pedagógiai képességeit.
1961 júniusában két diplomával a kezében – a békéscsabai városvezetés invitálására – /és  egyben saját igényére is!/ hazaköltözött szülőföldjére. A csábító ígéretek után egy észak-békési kisközségi állásajánlat várta itthon a már nős és gyermekét váró művészt. Végül a békési Szegedi Kiss István Kollégiumban kapott nevelőtanári állást és egy szobát – lakásként. 1963-ban állás kapott a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban rajz- művészettörténet- szakrajz oktatására. Az 1966-ban induló „Új Gimnázium és Szakközépiskola” átvette a Rózsából, majd 1969-ben a Rózsa Ferenc Gimnázium a kiváló pedagógust visszakérte. Első műtermét ez az iskola biztosította egy 25 m2-es raktárhelyiségben. Valódi és megnyugtató alkotói munkája ekkor indult el.
1972 decemberében kiutalták részére a volt nagyréti tanyasi iskola egyik tantermét szükséglakás és műterem címén. A tanítás és az alkotói munka mellett számtalan mellék-elfoglaltságot vállalt. Elsőként /és  oktató-nevelő munkája mellett ez elmaradhatatlan volt/  a tehetséges fiatalok és érdeklődők szakköri tanítása, foglalkoztatása  1961-től haláláig. Együtt működött a Megyei Művelődési Központtal, ahol 1971-től részt vett a megyei Díszítőművészeti Körvezetők képzésében /művészettörténet, műalkotás elemzés tárgyakban/, amit 10 éven keresztül végzett. A MMK megbízta a megyét felölelő /amatőr/ Képzőművész Szakbizottság megszervezésével és vezetésével. Ez is 10 évig működött, 200 fő körüli tagsággal. Konzultációs napok, közös kiállítások rendezése, látogatások, tanulmányi utak szervezése stb. volt a program. Előadásokat tartott a TIT tagjaként. Két művésztársával /Koszta Rozáliával és Takács Győzővel/ megszervezte a Kohán Műhelyt a megye hivatásos alkotóinak. Később létrehozták a Körösök Vidéke az Alkotókért egyesületet, mecénások és alkotók részvételével. A két utóbbi, összefogást igénylő kezdeményezés – sajnos – rövid életű volt. Érzékeny lelkülete ezen kudarcokat nehezen viselte, lendületét megtépázta.
Miután voltak kellő számban megbízásai, minden erejét az alkotómunkára fordította. Valamennyi kis- és nagyméretű szobrát, műemlékét sajátkezüleg faragta, készítette, emiatt az elkerülhetetlen por, vegyszer megtámadta szervezetét. A súlyos kórral nem tudott megküzdeni, 1995. október 17-én elhunyt.


Monográfiája 1983-ban jelent meg.
Írták: Pogány Ö. Gábor és Héri Vera
Lektorok: Dr. Varga Imre és Takács Győző
Fotó: Martin Gábor
Felelős szerkesztő: Mladonyiczkyné Sík Sára
Tervezte: Kállai Júlia
Készült: Kner Nyomda Dürer Üzeme Békéscsaba 1983
Felelős vezető: Háromszéki Pál vezérigazgató
ISBN: 963 01 32508
Eng. szám: 42630
Megjelent 1000 példányban

 

 
Mladonyiczky terem PDF Nyomtat Email
2008 augusztus 21., csütörtök 21:35

Egy kép a teremről:

További képek itt tekinthetőek meg.

 
Mladonyiczky Béla önvallomása PDF Nyomtat Email
2008 november 25., kedd 06:48

Mladonyiczky Béla – iskolánk egykori művésztanára – művészi hagyatékából állandó kiállítás látható intézményünkben a róla elnevezett  Mladonyiczky klubgalériában.
A művész önvallomásában így fogalmazta meg  hitvallását:


Korszerűnek lenni ma Európában napi parancs, életszükséglet, érték, kötelező merészség, a jövő megérzése.
Napjainkra már közhellyé vált, hogy az emberi értékek zavarait és elbizonytalanodásának korát éljük. Ilyen helyzetben jelentőséget kap az örökölt vagy megszülető szellemi produktum, amely az “érett élet látomásainak” folytatójává válik. Olyan vállalásról, munkákról szólok, amik eszmei és művészi tartalmat hordoznak, vallomásos hűséggel mutatnak fel.
A szobrász számára alapvető hűség az anyaghoz való hűség. Abból kell kiindulnom, ami van, mit ad ki az anyag, mi van benne, de ugyanakkor úrrá is kell lennem rajta. Akikből szobrász lett, vagy lesz, azok szeretnek a kezükkel dolgozni. Megmagyarázhatatlan erővel vonzódnak az anyaghoz (fához, kőhöz, fémekhez stb.), de talán mégis a legfontosabb: nagyon szeretik mesterségüket.
Az előző gondolatból, helyzetből adódik, azért válik szobrász valakiből, mert különös, kényes érzékenységgel rendelkezik, viszonyul mindahhoz, ami körülveszi. A szobor ereje, intenzitása belülről kifelé feszülő formából sugárzik.
Csak ezek a formák adhatnak erőt, feszültséget, vitalitást. Ezt soha nem a méret dönti el, csakis a benne élő szellemi tartalom, emóció, ami anyaggá vált. Ez ad  monumentalitást, sugárzást egy munkának.
A szobor térkitöltése, szerkezetének látomásossága új összefüggések elrendezésére ad alkalmat. A látvány egyedi, a látomás a létezés egyetemes elemeiből jön létre. A látomásosság az egyedi képnek és az egyetemességnek az egysége.
A személyiség igazi célja és szerepe nem az önmegmutatás, mint ezt Nagy László is vallotta, hanem a teljes önfeledtség és az önátadás erénye. Ez a tudatosan vállalt szolgálat az élethez való hűség.
Vállalnom kell, hogy kifogjak a sorson, elragadjam tőle a jelent azzal, amit teszek, amit létrehozok önmagamban és munkáimban.

Mladonyiczky Béla (1987)