1804-ben született Nagyváradon. Vagyontalan nemesi család gyermeke, apja ügyvéd volt. Fiát katonai pályára adta. Ő maga polgárnak tekintette magát. Előbb az 5., majd a 2. huszárezredben szolgált, és 1847-ben mint kapitány és századparancsnok nyugdíjaztatta magát. 1848-ban nemzetőr őrnaggyá nevezte ki a nádor. A déli hadszíntéren szolgált egy önálló hadoszlop élén, a bánáti harcokban vett részt, itt lett honvéd alezredes, majd ezredes. Segített Damjanichnak Kiss Ernő eltávolításában, és amikor Damjanich vette át a bánsági hadtest parancsnokságát, Nagysándor lett a hadtest lovasdandár parancsnoka. Huszárként nagyon bátor katona volt, a lovasrohamok hőse. A tavaszi hadjárat során részt vett a szolnoki, az isaszegi, a váci, a nagysallói, a komáromi csatákban, és ott volt Buda várának visszavételénél. Az elsők között tört be a budai Várba. A tavaszi hadjárat során szerzett érdemei nyomán tábornok lett és a feldunai hadsereg összes lovasságának főparancsnoka. Mikor Klapka április végén Debrecenbe ment helyettes hadügyminiszternek, Nagysándor vette át az I. hadtest vezényletét. Republikánus volt - egyedül a tábornokok közül, ezt fejezte ki a zubbonyára kihajtott fehér inggallérral is. Egyedül az ő hadteste használta jelvényként a Kossuth-címert. (A képen megfigyelhető.) Kossuth híve volt, Görgeyt nem kedvelte. Jó lovastiszt volt, de hadtestparancsnokként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mind a Vág menti csatákban, mind a július 11-i komáromi csatában tétlen szemlélője volt a harcnak. Görgey visszavonulása során pedig mind Vácnál, mind Debrecennél joggal vethetjük szemére könnyelműségét.
Az augusztus 2-án elszenvedett debreceni vereség után a főparancsnok, Görgey Artúr leváltatta, mert a tábornok hibája 2000 honvéd elvesztéséhez vezetett.
Augusztus 13-án Világosnál a fegyverletétel után ő is orosz fogságba került. Egy ideig - több tábornoktársával együtt - Gyulán őrizték, majd átadták őket az osztrákoknak, akik átvitték valamennyiüket Aradra.
A hadbíróság előtt is bátran viselkedett. Végsőkig való kitartását így indokolta: (az 1849.) "...január havának eseményei következtében büntetlen visszatérésünkre vonatkozó minden reményünk szertefoszlott, ettől az időponttól kezdve harcunk a kétségbeesés küzdelme volt."
Nagysándor József ekkor vőlegény volt. Utolsó levelében valóságos ajánlást vetett papírra menyasszonya egyelőre még ismeretlen, leendő férjének: "Szerencsés, nagyon szerencsés az a férfi, akié lesz ez a csakugyan minden tekintetben tökéletes, mennyei teremtmény - lelkem mélyéből azért imádkozom bensőséges hévvel, hogy Isten adjon neki sok szerencsét."
(Klauzál Gábor, a Batthyány-kormány korábbi minisztere lett egyébként ez a nagyon szerencsés férfi.)
1849. október 6-án hatodik volt az épületfa gerendákra akasztott tábornokok között a kivégzés sorrendjében. Szivarozva ment a vesztőhelyre, a kivégzést irányító császári őrnagynak ennyit mondott: " Hodie mihi, cras tibi!" (Ma nekem, holnap neked.)
Holtteste sokáig ismeretlen helyen nyugodott. A Maros 1932-es nagy árvize nyomán került elő, öt társával együtt. Ma is Aradon nyugszik a vértanúk emlékét őrző obeliszk alatt létesített kriptában.
